szerda, január 12, 2005
legyen már vége a hétnek!
matek dogát a kettő helyett egy alatt lezavartam, állítólag hibátlan lett, de csak mondták ezt nekem, nem voltam bent, amikor az ofő közölte. következő duplaórán is írtunk, csak magyarból. az első húsz-harminc percben csak néztem a lapot és nem tudta mit írni. soha nem tudok jó bevezetőt írni. aztán nekiláttam, tök jól ment. kész lettem vele adott időn belül, majd átgondoltam és úgy láttam, h az egész egy nagy szar. aztán majd a tanár eldönti, h így van-e. angolórán szokás szerint kiröhögtük a vidéki osztálytársunkat. számtek meg szokás szerint a tetőzés volt, sokat röhögtünk.
hazafelé végre megint láttam az édi-bédi arcú kislányt. valamennyire hasonlítanak a vonásai Dóriéra, de más. olyan befordult egy picit. bejön az arca, jó is lenne, mert egy megállónyira lakik, de nem. találkozott egy csávóval, vmi ismerőse lehet. lévén, h mellettük ültem, így hallottam, h mit beszélnek. ezért nem szólítottam le. meg nem is annyira mertem. meg azért sem, mert hiába látszik okos lánynak, mégis nagyon fiatal. gimnazista elsős-másodikos lehet. a barátjának (ha van) meg biztos jó dolga van egy ilyen lánnyal.
tegnap végre sikerült anyámmal beszélni felvételi ügyben. a másik amiről beszéltünk az a két vendég volt. kettő volt. az egyik az akivel anyámnak viszonya van vagy valami hasonló. azért hasonló, mert erősen szimpatizálnak, sok a közös pontjuk, viszont a fickó Hollandiában él. ezt még erősen se lehet távkapcsolatnak nevezni. a másik csávónak meg hasonló komplexusai vannak, mint nekem. igen, elég ideges voltam, h lerúgta a bort (ő volt), de ez annak tudható be, hogy kapott anyámtól ajándékot és ettől ő erőteljesen zavarba jött. most meg bűntudatom van, h elítéltem anélkül, h ezt tudtam volna. (lényegében nem történt semmi, nem mondtam meg neki, de a viselkedésem elárulta, h zavaró) másik dolog ami zavart, h nem tudtam velük beszélni. Már csak a tisztesség miatt is illett volna, azonban nem értem rá, mert tanulnom kellett. én abban a hiszemben voltam, hogy vagy egy hetet itt lesznek és lesz rá alkalom máskor. kár, majd legközelebb.
Hajnit nem értem. nekem senki se mondja azt, h normális amit ő csinál. van otthon egy barátja (akivel jár több éve), de mellette a suliban minimum három emberrel kavar ilyen-olyan szinten. az egyikkel tavaly összeveszett, mert a srác többet akart, mint ő. a harag tartott egy darabig (egészen pontosan decemberig) aztán kibékültek. anélkül, h bárki változott volna egy cseppet is. most tart a nyalkodás-falakodás, szájrapuszival köszönés, de később majd jön a sírás-rívás. ez nem normális.
matek dogát a kettő helyett egy alatt lezavartam, állítólag hibátlan lett, de csak mondták ezt nekem, nem voltam bent, amikor az ofő közölte. következő duplaórán is írtunk, csak magyarból. az első húsz-harminc percben csak néztem a lapot és nem tudta mit írni. soha nem tudok jó bevezetőt írni. aztán nekiláttam, tök jól ment. kész lettem vele adott időn belül, majd átgondoltam és úgy láttam, h az egész egy nagy szar. aztán majd a tanár eldönti, h így van-e. angolórán szokás szerint kiröhögtük a vidéki osztálytársunkat. számtek meg szokás szerint a tetőzés volt, sokat röhögtünk.
hazafelé végre megint láttam az édi-bédi arcú kislányt. valamennyire hasonlítanak a vonásai Dóriéra, de más. olyan befordult egy picit. bejön az arca, jó is lenne, mert egy megállónyira lakik, de nem. találkozott egy csávóval, vmi ismerőse lehet. lévén, h mellettük ültem, így hallottam, h mit beszélnek. ezért nem szólítottam le. meg nem is annyira mertem. meg azért sem, mert hiába látszik okos lánynak, mégis nagyon fiatal. gimnazista elsős-másodikos lehet. a barátjának (ha van) meg biztos jó dolga van egy ilyen lánnyal.
tegnap végre sikerült anyámmal beszélni felvételi ügyben. a másik amiről beszéltünk az a két vendég volt. kettő volt. az egyik az akivel anyámnak viszonya van vagy valami hasonló. azért hasonló, mert erősen szimpatizálnak, sok a közös pontjuk, viszont a fickó Hollandiában él. ezt még erősen se lehet távkapcsolatnak nevezni. a másik csávónak meg hasonló komplexusai vannak, mint nekem. igen, elég ideges voltam, h lerúgta a bort (ő volt), de ez annak tudható be, hogy kapott anyámtól ajándékot és ettől ő erőteljesen zavarba jött. most meg bűntudatom van, h elítéltem anélkül, h ezt tudtam volna. (lényegében nem történt semmi, nem mondtam meg neki, de a viselkedésem elárulta, h zavaró) másik dolog ami zavart, h nem tudtam velük beszélni. Már csak a tisztesség miatt is illett volna, azonban nem értem rá, mert tanulnom kellett. én abban a hiszemben voltam, hogy vagy egy hetet itt lesznek és lesz rá alkalom máskor. kár, majd legközelebb.
Hajnit nem értem. nekem senki se mondja azt, h normális amit ő csinál. van otthon egy barátja (akivel jár több éve), de mellette a suliban minimum három emberrel kavar ilyen-olyan szinten. az egyikkel tavaly összeveszett, mert a srác többet akart, mint ő. a harag tartott egy darabig (egészen pontosan decemberig) aztán kibékültek. anélkül, h bárki változott volna egy cseppet is. most tart a nyalkodás-falakodás, szájrapuszival köszönés, de később majd jön a sírás-rívás. ez nem normális.
